Alkotmány, államforma, közigazgatás

Japán alkotmányos monarchia, ahol a tényleges államfő a császár (japánul, tennó), akinek a hatalma igen korlátozott. Személyét az alkotmány „a nemzet és a nép egységének jelképe”ként határozza meg. A valódi hatalom a miniszterelnök és az Országgyűlés kezében van, míg a korlátlan uralmat a nép birtokolja. Japán jelenlegi császára Akihito.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az ország törvényhozói testülete a japán országgyűlés, egy kétkamrás parlament. Ez az alsóházból, az úgynevezett „képviselőház”ból, és a felsőházból, az úgynevezett „tanácsosok házá”ból tevődik össze. A képviselőház 480 tagú és a nép választja a négyévenkénti választásokon, a tanácsosok háza 242 tagú, tagjait hat éves ciklusokra választják. Általános választójoga van minden huszadik életévét betöltött állampolgárnak. A liberális és konzervatív Liberális Demokrata Párt (röviden LDP) 1955 óta van kormányon mindössze egy kisebb megszakítással 1993-ban, amikor a választást egy rövid ideig fennállt koalíciós kormány nyerte. A legnagyobb ellenzéki párt a szocialista liberális Japán Demokrata Párt.

Japánban a kormányfő a mindenkori miniszterelnök, akinek japán nyelvű nevének a szó szerinti fordítása „a kabinet miniszterelnöke”. Személyét a császár nevezi ki miután azt az országgyűlés tagjai kiválasztják. Ahhoz hogy megtarthassa címét, a képviselőház többségi támogatását kell élveznie. A miniszterelnök a kabinet vezetője, aki kinevezi az állam minisztereit, akiknek az országgyűlés tagjainak kell lenniük. Japán miniszterelnöke jelenleg Fukuda Jaszuo.

Békeparagrafus

A japán alkotmány tartalmaz egy békéről szóló paragrafust:

„Egy igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. Annak érdekében, hogy e célt megvalósítsa, soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak nincs joga hadviselésre.”

(A japán alkotmány 9., világhírű békeparagrafusa – Simonyi Gyula fordítása angolból)

Politikai pártok

Japán Demokrata Párt
Liberális Demokrata Párt
Új Néppárt

Közigazgatási felosztás

Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra, Tokió; egy kerületre, Hokkaidó; két városi prefektúrára, Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára. Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.

Általános adatok

Japán lakossága hihetetlenül gyors növekedésnek indult a 20. században, a tudományos, ipari és szociális változások eredményeként. Népessége ma már azonban stagnál, ami az alacsony születési aránynak és a csekély bevándorlásnak a következménye. A magas higiéniai és egészségügyi színvonal következtében Japánban a legmagasabb a várható élettartam, a nőknél 82, míg a férfiaknál 76 év.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka, hogy a tudomány nagyfokú fejlődése miatt sokan a tudománytól várják a választ minden kérdésre. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.

Lásd még: Japán mitológia, Nemeshegyi Péter jezsuita atya.A lakosság szinte teljes mértékben japán.A 99%-os,japán többség,mellett elnyésző 1%-nyi,a nemzeti kisbbségekhez tartozók aránya.Még ők is többféle etnikai csoportba sorolhatók. A legtöbben koreai és kínai származásúak. Vannak még brazilok,filippínók és ajnuk az országban.Az ajnuk a szigetek eredeti őslakói,bőrszínük fehérebb a japánoknál és megjelenésük is kevésbé mongoloid.

Oktatás

Japánban a tanítás április 1-jén kezdődik, és március 31-éig tart. A 2002-es reformig 210 tanítási nap volt egy évben, amit általában még kiegészítettek 30 nappal, amit iskolai rendezvényekre, sportnapokra használtak fel. Ekkoriban szombaton is be kellett járnia a diákoknak. 2002-ben csökkentették le a heti oktatási napok számát ötre, és csak néhány elit iskola rendeli be diákjait szombatra. Így az éves tanítási napok száma lecsökkent 195-re. (Az összehasonlítás végett: Magyarországon 181 tanítási nap a kötelező.) A tankönyveket az állam fizeti egészen addig, míg be nem fejezi a diák a tanulmányait. Az iskolák 90%-ának van jól felszerelt tornaterme, és 75%-a mellett található úszómedence. Másrészt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a tanulók megtanuljanak csapatban dolgozni. Fontosnak tartják, hogy diákjaik büszkék legyenek iskolájukra és tudásukra. Minden osztályban létezik egy osztályelnök, ő választja ki a különböző tisztségeket betöltő társait.

Óvoda

Egy olyan komplex, jól megszervezett rendszerben, mint amilyen a Japán oktatási rendszer, nem kerülhető el, hogy pár szó ne essen az óvodáról is, mely előkészíti a folyamatot. A gyermekek 3-5 éves korig járhatnak ide. Az első óvodát 1876-ban alapították azzal a céllal, hogy segítse a gyermekek beilleszkedését a társadalomba. Érdekességnek számít, hogy az óvodások és a kisiskolások is gyakran nevelnek állatkákat az intézmények udvarában. (Itt tyúkokra, nyulakra kell gondolni.)

Általános iskola

Minden japán gyermek 6 évesen kezdi az elemi tanulmányait, ezen iskolák nagy része állami, és mindössze 1%-nyi a magániskola. Az osztályok itt viszonylag nagy létszámúak, 31 fő az átlag. A diákok kisebb csoportokra vannak osztva, ez főként fegyelmi és tanulmányi okokból van így. A fegyelem tökéletes, és már itt elkezdődik a felelősségérzet fejlesztése, és az odaadásra való nevelés. A diákok az osztályteremért és az iskoláért képesek áldozatot vállalni, és ez a tulajdonság a későbbiekben a munkahelyükön is kitartást ad nekik.

Középiskola

A középiskolai oktatásnak két része van: az alsó tagozat és a felső tagozat. Előbbi a 12-15 éves korosztályra terjed ki, míg utóbbit a 15-18 évesek látogatják. Ebből az alsó tagozat (chugakkou) kijárása a kötelező. Tehát nem korhoz kötik a tankötelességet, mint hazánkban, hanem a teljesítményhez. Mindenki köteles eljutni legalább a felső tagozatig. Így nem fordulhat elő az a helyzet, hogy valaki csak hat osztályt végez, mivel már betöltötte a 18. életévét, és például Magyarországon már nem tanköteles. Az igazat megvallva Japánban még az is csak nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki nem végzi el az egész középiskolát. A diákok több, mint 90%-a megteszi ezt, és 40%-uk diplomázik le egyetemen vagy főiskolán. A felsőoktatás szempontjából kialakult egy nemek közötti különbség, mely abban mutatkozik meg, hogy a nők inkább 2 éves főiskolára, míg a férfiak 4 éves egyetemre jelentkeznek. Ők a másodlagos, gyengébbik nem. Karrierépítésre nem igen jut idejük. Ha mégis, akkor elhanyagolják gyermekeiket, és nem ritka, hogy már egy éves koruktól gondoztatják őket. Míg az előbbiekben tárgyalt általános iskolában 60%-ban nők tanítanak, addig a középiskolát 99%-ban férfi tanárok uralják, és természetesen az igazgatói pozíciókat tekintve is az erősebbik nem van fölényben. Az alsó tagozat ingyenes, de a további oktatásért fizetni kell. Ez magyar pénzbe átszámolva kb. 500.000 Ft évente, de a magániskolák ennek kétszeresét is elkérhetik. Annak a 94%-nak, amely beiratkozik a felső tagozatba, a 24%-a már magántanulóként vesz részt az oktatásban. Átlagosan a tanulók 2-2,5%-ától búcsúznak el időnek előtte, és a végzősök körülbelül 88%-a vizsgázik sikeresen.

Az iskolák nagy gondot fordítanak arra, hogy senki ne ronthassa intézményük hírnevét. Sokkal ritkábban látni dohányzó, alkoholizáló vagy netán kábítószer hatása alatt lévő diákokat. Amennyiben ez mégis megtörténne, mivel az iskola egyenruháját viseli a tanuló, rögtön összekapcsolnák az intézménnyel, és az beszennyezné annak presztízsét. Az iskolák és a diákok is tisztelik, és megbecsülik a tanárokat. Nagyon jó fizetést kapnak, hiszen tőlük függ a legújabb generáció műveltsége, tudása. Amennyiben egy diák rendszeresen az iskola mellé jár, a tanár személyesen keresi fel, és közli vele mulasztásának körülményeit.

Főiskola és egyetem

Főiskolákra és egyetemekre csakúgy, mint nálunk, felvételi vizsga alapján lehet bekerülni. Legnépszerűbbek a Kiotó és Tokió egyetemek, melyek neves állami iskolák. Itt már gyakrabban előfordul, hogy valaki a privát felsőoktatást választja, de még mindig az állami a legjellemzőbb. Ha Japánban valakinek sikerül teljesítenie egy egyetemet vagy főiskolát, szinte biztosra veheti, hogy nem kell félnie a munkanélküliségtől. Ha nem is sikerül elhelyezkednie magától, akkor az iskolával szerződésben álló cégnél kaphat munkát. Jelentős a túljelentkezés a felsőoktatásba, így sokan lecsúsznak a továbbtanulásról, ők általában várnak egy évet. Őket hívják roninoknak, mely gazdátlan szamurájt jelent. Az, aki így jár sem szabad, hogy hitét veszítse. Lehetősége van arra, hogy magániskolába járjon, ahol felkészítik őt a későbbi vizsgákra. Ez olyan gyakran előfordul, hogy nyilván is tartják ezt az extra évet a felsőoktatásban. A 90-es években a tanulók majd 40%-a választotta a közgazdaságtant, beleértve a jogot és a vállalkozástant. 19% ment mérnöki szakra, 15% választott egyéb humán szakot, és mintegy 7% ment tanárnak. 1991-ben 27% volt a női hallgató az egyetemeken, és ez a szám a mai napig csak emelkedik.

Oktatási szünetek

A nyári szünet 40 napos és általában július 20.-ától szeptember 1.-ig tart. A téli és a tavasz szünet közel 10 napos, december 26.-ától január 6.-áig, és március 25.-tól április 5.-éig. A tanév a tavaszi szünet után kezdődik.